„Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.”
„Amikor megszakad a szív, tisztán hallható egy halk, pattanó hang, nagyon lágy és nagyon finom, mint a farost roppanása.”
„Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.”
„Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk.”
„Akit szeretsz ne hagyd el valakiért, aki tetszik, mert aki tetszik, egyszer elhagy valakiért, akit szeret.”
Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttük két pár láb nyoma a parti homokban ahogy Ő mindig ott járt énvelem De ahogy az út végén visszanéztem imitt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz "amikor életed kezedbe tettem s követődnek szegődtem Mesterem azt ígérted soha nem hagysz el engem minden nap ott leszel velem. S most visszanézve legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen elhagytál a legnagyobb ínségben? Az ÚR kézen fogott és szemembe nézett: "Gyermekem, soha nem hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordozatlak!"
Mindkét kezemmel fogom a Te kezedet, Visszatartanálak, de hiába, nem lehet. Futsz, csak futsz az eszed után, Futsz csak futsz az értelem útján."
Kellett nekem, hogy rád akadjak, Kellett, hogy megkedveljelek, Hogy együgyűn mindent bevalljak, S hogy büszkén ne hallgass te meg!
Kellett nekem beléd szeretnem, Kellett nekem, hogy meggyötörj, Hogy bálványozzalak szívemben, S hogy te viszonzásul megölj."
"Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot, többé már szivárványt sem láthatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, De tudom, hogy nélküled én meghalok."
"Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk, Hogy csókot meddig kérünk és adunk, Hanem az, hogy volt egy napunk, Amiért érdemes volt élni!"
„Verset hogy miről írjak azt még nem tudom, mert szívem üres, mint az őszi Balaton. De ha majd jön a nyár, újra megtelik de előtte tél lesz, majd tavasz következik.”
"S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én."
"Elmentél és magaddal vittél engem is aki itt maradt, nem hasonlít hozzám."
"Az életnek tengerében Két örvény van: szív és ész; A kettőnek egyikében A jobb ember könnyen vész. Az ész ezer bajt okozó, Ezt el lehet kerülni; A szív, minthogy ragadozó Könnyű benne elmerülni..."
Akarom érezni ahogy csókol a szád, akarom érezni bőröd illatát. De csak fekszem az ágyon, a csöndet hallgatom, s könnycseppek folynak az arcomon."
"Ne írd nevem a porba, mert elfújja a szél! Írd nevem a szívedbe, mert ott örökké él!"
"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni!"
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk, Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk. Kell tudni zokogni meg sírni, Valakit megunni aztán visszahívni. Csalódni százszor, csalódni ezerszer, Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
"Meg kell tanulnom nélküled élni, Tőled többé semmit sem kérni, Meg kell tanulnom nélküled álmodni, Szerető szívedből örökké távozni, Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni, Kezedet már meg nem fogni, Meg kell tanulnom nélküled élni, Pokol tüzében nélküled égni, Meg kell tanulnom nélküled álmodni, Szép álmokból többé fel nem ébredni, Meg kell tanulnom nélküled mosolyogni, Miattad többé már nem szomorkodni, Meg kell tanulnom nélküled élni, Távollétedtől többé nem félni, Meg kell tanulnom nélküled álmodni, Boldog napjaink többé nem számolni..."